Az Iszlám életmód az élet minden területét átfogja

Az Iszlám az élet egyetlen oldalát sem hagyja érintetlenül, foglalkozik az istenszolgálattal ugyanúgy, mint a társadalmi élet, a gazdasági élet minden mozzanatával, az állam vezetéssel és gazdasággal, a társadalommal és civilizációval, s minden ezekből elágazó rész számára megrajzolta a helyes és egyenes módszert, s az igaz úton járó útmutatást.

Az Iszlám felügyeli a lelki életet, s elrendelt számára olyan istenszolgálatokat, amik ezeket táplálják és megtisztítják, s így kapcsolatba kerülhet az Urával – magasztaltasék.

De ugyanúgy felügyeli a fizikai, testi létet is, s parancs szól ennek óvására, felügyeletére, táplálására és ruházására, tisztán és egészségesen tartására. S az Iszlám megtiltotta, hogy többet követeljen bárkitől is mint, amire képes, s megtiltott minden olyat, ami ártalmas lehet, legyen az étel, ital, bármilyen nehézség, vagy pusztítás.

Megerősítette a családok kötelékeit, elrendelte a szülők iránti illendő magaviseletet, a rokoni kapcsolatok ápolását, s a társadalom lételemét magas erkölcsiségű, erős oszlopokra helyezte, igaz és egyenes életvitelre, mindenki számára ajánlja az egymás iránti szeretetet, a kölcsönös emberi, humánus viselkedést, az egymás iránti jóérzést, a segítségnyújtást, a vigasztalást, a helyes és kegyes viselkedést, a megsegítést, együttérzést. Megparancsolta továbbá az igazságosságot, a megbízhatóságot, a szavahihetőséget, a jó tanácsadást és az egyenességet.

Törvényekkel szabályozza a vezető és az alattvaló viszonyát, s az ebben szükségszerűen megjelenő engedelmességet mindaddig míg az nem párosul szembeszegüléssel, továbbá elrendeli a felelősség érzetét, s a vallási közösség érdekeinek szem előtt tartását.

Az Iszlám megparancsolja az ígéret megtartását, a szerződés teljesítését, még a nem muzulmánokkal szemben is, a Magasztos mondta: „kivéve azokat a társítókat, akikkel szerződést kötöttetek, majd ezt követően azok nem rövidítettek meg benneteket semmiben, s senkit sem segítettek veletek szemben, ezekkel szemben teljesítsétek a nekik tett szerződéseteket a nekik megszabott határidőig. Allah bizony szereti az istenfélőket.” (IX:4)

„Hogyan is lehetne a társítóknak szerződése Allahnál és az Ő Küldötténél kivéve azokat, akikkel a Szent Mecsetnél szerződtetek, s mindaddig míg ők egyenesen viselkednek veletek szemben ti is viselkedjetek egyenesen velük szemben. Allah bizony szereti az istenfélőket.” (IX:7)

Ezen vallási közösség kegyes elődeiben, társadalmaiban, de egyéneiben is, irányítóiban, alattvalóiban kiváló példákat találhatunk, s fényes tulajdonságokat, amelyek arról tesznek tanúbizonyságot, hogy ők voltak a legmagasztosabb példázat a fentebb említettek egészére.

Az igaz muzulmán az Iszlám egészének kiválóságát ölti magára, túlzás és elhanyagolás nélkül, nem merül el csak egyetlen aspektusban, s ezzel elhanyagolná a másik oldalt.

Nem részesíti előnyben a lelkit a fizikai valóval szemben, sem pedig fordítva. Nem viszi túlzásba a mecsetek látogatását és az istenszolgálatot ha ezáltal elhanyagolná a gyakorlati életet, mint például a helyes és jó keresmény a földművelésben, kereskedésben s hasonlók, hiszen ezekből áll a társadalmi élet össze, a legteljesebb és legjobb módon.

Az igaz muzulmán a világ és vallás gyermeke egyaránt.

Ájtatatosan elmélkedő a világról szívében, s érte dolgoskodó, szorgoskodó a külsejében.

Ám az evilág nem feledteti el vele a vallását, sem a lelki élet a fizikai valóról, sem pedig az egyéni cselekedet a társadalmi tettekről nem fordítja el, a társadalommal szemben a jóra törekszik, s ennek alapján szemléli az élet többi részét is.