Az Iszlám a figyelem és a helyes cselekedet vallása

Az Iszlám arra neveli a muzulmánokat, hogy állandó figyelemmel legyenek a Magasztos Allah iránt, s hogy a Magasztos Allah látja őket:

„Nincs olyan csoportosulása három embernek, hogy ne Ő lenne a negyedik, se ötnek, hogy ne Ő lenne a hatodik, se többnek se kevesebbnek, Ő mindig velük van bárhol is legyenek. Majd tudatja velük azt, amit tettek a Feltámadás Napján. Bizony Allahnak minden dologról tudomása van.” (Korán 58:7)

S a prófétai hagyományban:

„A kegyes cselekedet az, hogy úgy szolgálod Allah-ot, mintha látnád Őt, mégha nem is látod őt, Ő lát téged…”

A hívő muzulmán minden mozdulatában, nyugalmának minden pillanatában Allahot tartja szem előtt, nem hazudik, nem csal, s nem cselekszik csalárd módon. Féli Őt titkon és nyíltan is. Az Igazhívők Ura, Omár bin al-Hattáb – Allah legyen elégedett vele – egy napon kiment és hallott egy asszony, amint így szól a lányához: keverj a tejhez vizet!

Mondta a lánya: Ó Anyám! Nem tiltotta-e meg Omár a hamis cselekedeteket?

Hol van most Omár attól, hogy lásson bennünket? – kérdezte az anya.

Ha Omár nem is lát bennünket, de Omár Ura lát bennünket. – mondta a lánya.

Egy nap (Omár) elindult Medinából a zarándoklatot elvégezni, s vele volt egyik társa, s egy hegyi úton leereszkedtek a hegy lábához, hogy megpihenjenek, s ekkor a hegyoldalon jött lefelé egy pásztor a nyájával, s Omár próbának akarta alávetni, s amaz nem ismerte őt, így szólt hozzá: Ó te pásztor! Adj nekem el egyet a juhaid közül!

Ezek nem az enyémek – felelte a pásztor.

Mondd azt a gazdának, hogy megette a farkas – mondta.

Ekkor a pásztor haragra gerjedt és azt mondta: És hol van Allah (Allahról hogyan feledkezhetünk meg?!)

Omárt öröm töltötte el a pásztor megbízhatósága láttán és megdicsérte ezért.

Szahl bin Abdullah al-Tustaritól maradt fenn, ő mondta: három éves koromban egy éjszaka a nagybátyám éjjeli ájtatoskodására ébredtem fel.

Ő hozám fordult és mondta: Ó Szahl: Nem emlékezel meg az Uradról?

Hogyan mondjam azt, hogyan tegyem? – kérdeztem.

Így szólt: Mondd el a szíveddel anélkül, hogy a nyelvedet megmozdítanád: (Allah velem van, Allah figyel engem, Allah a tanúm.)

Mondd el azt minden éjjelen, mikor lefekszel az ágyadba, háromszor.

Szahl mondta: egy ideig ezt így csináltam, majd meghagyta nekem, hogy hétszer mondjam el, majd pedig, hogy tizenegyszer, s ettől engem nagyon kellemes érzés töltött el a szívemben.

S mikor már felnőttem, így szólt hozzám: Ó Szahl! Akivel Allah van, akit figyel, akinek tanúja, az szembefordulhat-e Vele?

Nem. – feleltem.

Ezt mindig tartsd az eszedben. – mondta.