Az Iszlám a szeretet és harmónia vallása

Az Iszlám kiváló tulajdonságai közé tartozik: megtanította a muzulmánokat arra, hogy szeretettel telt és harmonikus életet éljenek, egymás iránti szeretettel és összetartás érzésével. S megparancsolt minden olyan dolgot, ami a szíveket összekapcsolja, s erősíti az összefogás és a szeretet kapcsolatait. S megtiltott minden olyan dolgot, ami széthúzáshoz vezetne, s ellenségeskedést, ellentétet, széthúzást és haragvást okozna.

A Magasztos Allah mondta: „Bizony a hívők testvérek.” (Korán 49:10)

„Ha mindazt, ami a földön van elköltötted volna, akkor sem tudtad volna a szíveiket barátsággal összefűzni. Ám Allah összekötötte azokat.” (Korán 8:63) .

A Próféta – Allah áldja meg – a muzulmánokat, az egymás iránti szeretetükben s az egymáshoz való ragaszkodásukban, egy épülethez hasonlította, s érzéseik hasonlóságában pedig egy testhez hasonlította őket.

A prófétai hagyományban olvasható: „a hívó a másik hívő számára olyan mint egy épület, egyik része szorosan kapcsolódik a másik részéhez, s ekkor az ujjait összefonta.” al-Buhari és Muszlim jegyezték le.

„A hívők példázata, az egymás iránti szeretetükben, egymás iránti könyörületükben, olyan mint a test példázata, ha a test egy része panaszkodik (beteg) akkor a test többi része is álmatlanságról és lázról panaszkodik.” al-Buhari és Muszlim jegyezték le.

Ennek a testvériességnek a megvalósítása érdekében a hívők között az Iszlám megparancsolta: a köszöntést, a békesség szóval, a találkozáskor, a kézfogást s a mosolyt az arcon.

A prófétai hagyományban olvasható: „Arra mondom, kinek a kezében van a lelkem, addig nem léptek be a Paradicsomba, míg nem hisztek, s addig nem hisztek míg kölcsönösen nem szeretitek egymást. Mutassak-e valamit, amit ha megtesztek tisztelni és szeretni fogjátok egymást? A „békesség” (köszönés) szavát terjesszétek magatok között!” Muszlim jegyezte le.

„Ha két muzulmán találkozik, s ekkor kezet fognak, megbocsáttatik minden bűnük mielőtt még elválnának.” Abu Dawud jegyezte le.

Az Iszlám megparancsolta továbbá a könyörületet, a bajok elhárítását: A Prófétai hagyományban olvasható: „Aki nem könyörül az embereken, azon Allah sem fog könyörülni.” al-Buhari és Muszlim jegyezték le.

„A muzulmán a másik muzulmán testvére, nem követ el bűnt vele szemben és nem hagyja segítségnyújtás nélkül, aki szükségét látja testvérének, annak Allah is szükségét látja, aki pedig elhárít egy csapást egy másik muzulmánról, arról, Allah is elhárít egyet a csapások közül a Feltámadás Napján.” al-Buhari és Muszlim jegyezték le.

Az Iszlám jogokat és kötelességeket rendelt a muzulmán számára a másik muzulmánnal szemben, amelyeket be kell tartani: A prófétai hagyományban olvasható: „A muzulmánnak a másik muzulmánnal öt kötelessége van: a köszönés viszonzása, a beteg látogatása, a halottas menet kisérése, a felhívásra adandó válasz, s a tüsszentőre Allah könyörületét kérni.”

Továbbá az Iszlám megparancsolta a jobbítási szándékot az emberek között: A Magasztos Allah mondta: „Meghitt beszélgetéseik nagy részében nincs semmilyen jó, kivéve azokéban, akik az adakozásra szólítanak fel, vagy a helyesre adnak parancsot, vagy az emberek közötti jobbítást akarják.” (Korán 4:114) .

„Féljétek Allahot és az egymás közötti jobbításra törekedjetek.” (Korán 8:1).

„Bizony a hívők testvérek, a jobbításra törekedjetek a két testvéretek között.” (Korán 49:10).

Az Iszlám megparancsolja továbbá a kedves és barátságos bánásmódot az árvával a lánygyermekkel a gyengével és a szegényekkel szemben, velük illendő módon kell bánni, együtt érzően, s a kellő alázattal közeledni feléjük, s védelmet kell nyújtani nekik:

A Magasztos mondta: „s nyújts védőszárnyat a hívőknek!” (Korán 15:88)

„Az árvával szemben ne erőszakoskodj. A kérőt pedig durva szóval el ne utasítsd!” (Korán 93:9-10).

A prófétai hagyományban olvasható: „Én és az árva gyámja a Paradicsomban így leszünk! S a mutató és a középső ujját egy kissé szétterpesztette.” al-Buhari jegyezte le.

„Aki az özvegyeken és a szegényeken igyekszik gondoskodni az olyan mint az, aki Allah útján harcol, vagy mint az, aki éjjel fáradhatatlanul fennvirraszt, vagy mint a megszakítás nélkül böjtölő.” al-Buhari és Muszlim.

„Aki gondoskodik két leányról, azaz ellátja őket és a kellő nevelést biztosítja a számukra, míg el nem érik a felnőttkort, az és én a Feltámadás Napján úgy fogunk előjönni mint ez a kettő. S ekkor az ujjait összeszorította.” Muszlim jegyezte le.

A Magasztos Allah mondta: „Az Urad elrendelte, hogy egyedül csak őt szolgáljátok, s a szülők iránt illendő viselkedést kell tanúsítani, s ha nálad egyikük vagy mindketten igen magas kort élnek meg, ne mondd nekik azt, hogy: „pfuj” s durva szóval ne bántalmazd őket. Kegyes szavakat mondj nekik! S nyújtsd föléjük az alázatosság szárnyát, amely a könyörületességből való. S mondd: Uram! Légy könyörületes hozzájuk, ahogyan ők felneveltek engem, amidőn kicsi voltam.” (Korán 17:23-24)

S a prófétai hagyományban olvasható, egy férfi megkérdezte a Prófétát – Allah áldja meg: – Melyik cselekedet a legkedvesebb Allah számára? Azt mondta: az ima a maga meghatározott és megszabott idejében. Aztán melyik? – kérdezte.

A szülőkkel szembeni helyes és illendő viselkedés. – felelte.

Majd melyik? – kérdezte.

Harc Allah útján. – válaszolta. al-Buhari és Muszlim.

Az Iszlám megparancsolta továbbá a rokoni kapcsolatok ápolását, s megtiltotta azok megszakítását:

A Prófétai hagyományban olvasható:

„Aki hisz Allahban és az Utolsó Napban, az ápolja a rokoni kapcsolatokat…” al-Buhari és Muszlim jegyezték le.

„Nem az a rokoni kapcsolatokat ápoló, aki hasonlóval igyekszik pótolni, hanem az, aki ha megszakadt avagy megszakították igyekszik helyreállítani.” Al-Buhari.

„Nem fog a Paradicsomba lépni az, aki a rokoni kapcsolattal szakít.” al-Buhari és Muszlim.

Az Iszlám megparancsolja továbbá a szomszéd jogainak tiszteletben tartását:

A Magasztos Allah szava: „Szolgáljátok Allahot és ne társítsatok mellé semmit, s a szülőkkel illendő módon bánjatok, s a rokonokkal és az árvákkal, és a szegényekkel, és a rokonsággal bíró szomszéddal és az idegen, távoli szomszéddal, s a bizalmas, s az úton lévővel, s azokkal, akiket a jobbotok birtokol.” (Korán 4:3). S a prófétai hagyományban: „Gábriel szakadatlanul a lelkemre kötötte a szomszéddal való bánásmódot, olyannyira, hogy már azt gondoltam, örökössé teszi.” al-Buhari és Muszlim. „Allahra mondom, nem hisz! Allahra mondom, nem hisz! Allahra mondom, nem hisz! Ki? Ó Allah küldötte. Az, ki nem védelmezi meg a szomszédját a szerencsétlenségtől. Felelte.” al-Buhari és Muszlim. „Aki hisz Allahban és az Utolsó Napban, az ne bántalmazza a szomszédját.” al-Buhari és Muszlim. „Aki hisz Allahban és az Utolsó Napban, az bánjon illendően a szomszédjával.” Muszlim jegyezte le. Az Iszlám megparancsolta továbbá a tudósok, az idősek és a kiváló emberek tiszteletét:

A prófétai hagyományban olvashatjuk: „Bizony Allah magasztalásához tartozik az is, ha tiszteljük az ősz hajú muzulmánt, s a Koránt hordozó, tudó személyt, s az igazságos uralkodót.” Abu Dawud jegyezte le.

„Nem tartozik közénk az, aki nem könyörül a mi kis embereinken, s nem ismeri el nagyjaink jogait.” Abu Dawud.

Az Iszlám továbbá biztat és ösztönöz az Allah miatti szeretetre, s ennek kinyilvánítására.

A prófétai hagyományban olvasható: „ha három dolog meg van egy emberben megtalálja a hit édességét.

– az, hogy Allah és Küldötte legyen számára a legkedvesebb, mindenki másnál.

– csak Allah miatt szeresse embertársát (ne világi javak vágya vezesse)

-s utálattal töltse el, az, hogy a hitetlenségbe térjen vissza, ugyanúgy, ahogyan viszolyog attól, hogy a Tűzbe vétessen:” al-Buhari és Muszlim.

Továbbá abban a hagyományban, amely arról a hét emberről szól, akiket Allah árnyékkal fed azon a napon, amikor nem más árnyék csak az Ő árnyéka: „…két férfi, akik Allah miatt szeretik egymást, ebben találkozik szívük, s úgy maradnak még ha el is válnak egymástól…” al-Buhari és Muszlim.

A másik hagyományban: „ha a férfi tisztelve szereti testvérét tudassa azt vele.” Abu Dawud és at-Tirmidi.

Az Iszlám megparancsolta továbbá az alázatot és megtiltotta a gőgöt:

A Magasztos Allah szava: „és terjeszd ki védőszárnyaidat azok fölött, akik követnek téged a muzulmánok közül.” (Korán, 26:215.) „És ne fordítsd el gőgösen az arcodat az emberektől, és ne járj felfuvalkodottan a földön.” (Korán 31:18). A prófétai hagyományban olvasható: „A próféta – Allah áldja meg – mutatta az emberek között a legnagyobb szerénység példáját, aki mindig a családja szolgálatában állt. S mindig oda ült le, ahol a sor rákerült. A piaci dolgokat megvette, s némely társa azt szerette volna, ha viheti azt helyette, ám ő azt mondta: aki a dolgot megvette, annak inkább kötelessége azt cipelni.” Az Iszlám megparancsolta a megbocsátást és a tudatlanoktól való elfordulást, s a bántalmazás elviselését: A Magasztos Allah mondta: „Tanúsíts megbocsátást és nagylelkűséget és fordulj el a tudatlanoktól.” (Korán 7:199).

Egyszer eljött egy beduin s rángatni kezdte a Próféta – Allah áldja meg – köpenyét, s mondta: „Ó Mohammed! Adj parancsot, hogy járjon nekem Allah vagyonából, ami nálad van.

Feléje fordult és nevetett, majd parancsot adott, hogy adjanak neki.” al-Buhari és Muszlim jegyezték le.

A prófétai hagyományban olvashatjuk: „nem az az erős a birkózásban, aki legyőzi az embereket, hanem az az erős, aki uralja önmagát a harag pillanatában.” al-Buhari és Muszlim.

Az Iszlám megparancsolja továbbá a szerződés teljesítését, s az ígéret betartását:

A Magasztos Allah mondta: „s teljesítsétek az egyezséget, hiszen bizony az egyezségről kérdés hangzik el.” (Korán 17:34)

S megtiltotta az ígéret megszegését, s azt a képmutatás jelévé tette:

A prófétai hagyományban olvasható: „a képmutatónak három jele van: ha beszél hazudik, ha ígér megszegi azt, s ha reá bíznak valamit csal.” al-Buhari és Muszlim.

Az Iszlám megparancsolja továbbá a szép beszédet, s a kedves mosolygós arcot a találkozásnál, s megtiltotta a durva, mogorva arcot és a homlokráncolást.

A Magasztos Allah mondta: „s ha durva és keményszívű lettél volna bizony széjjel szóródtak volna mellőled.” (3:159).

A prófétai hagyományban pedig: „a szép, jó szó adakozás.” al-Buhari és Muszlim.

„Ne becsülj le semmit az illendő dolgokból, ha mást nem hát fogadd testvéredet mosolygó arccal.” Muszlim jegyezte le.

Ugyanígy az Iszlám felszólít mindarra, ami összeköti a szíveket és eltilt mindattól, ami szétforgácsol és szétválasztja a szíveket, s ami gyengítené a szeretet és a testvériség kötelékeit. Az Iszlám megtiltotta a rágalmazást s annak meghallgatását, továbbá a rossz feltételezését és a kémkedést:

A Magasztos Allah mondta: „Ó ti, akik hisztek! Kerüljétek el a sok vélekedést! Hiszen a vélekedés egy része bűn! És ne kémkedjetek! S ne rágalmazzátok meg egymást!” (Korán 49:1).

A prófétai hagyományban pedig, a Próféta – Allah áldja meg – megmagyarázza a rágalmazást: „a rágalmazás az, amikor testvéredet valami olyannal említed, amit ő kifogásolna.” Muszlim jegyezte le.

S ugyanúgy tiltja az igaztalan vádaskodást, ami ártó célzatú beszéd terjesztése az emberek között.

A Magasztos Allah mondta: „Ne engedelmeskedj minden hitvány esküdözőnek, rágalmazónak és vádaskodásokat széjjelhordozóknak.” (Korán 68:11).

A prófétai hagyományban: „Nem léphet a Paradicsomba hamisan vádaskodó!” al-Buhari és Muszlim.

Az Iszlám tiltja továbbá a csalást és a becsapást. A prófétai hagyományban olvasható: „aki rászed minket az nem közülünk való.” Muszlim jegyezte le.

Az Iszlám megtiltotta továbbá a fokhagyma és a hagyma evését és minden olyannak a fogyasztását, aminek rossz illata van, azok számára, kik a mecsetbe készülnek, hogy ezzel is elkerülhető legyen az undor.

A prófétai hagyományban található: „aki fokhagymát vagy hagymát evett az húzódjon el tőlünk vagy húzódjon el a mecsetünktől.” al-Buhari és Muszlim.

Allahnak legyen hála egy olyan vallás miatt, amely megparancsolja az egymás iránti összefogást, szeretetet és harmóniát és az ezekhez vezető utakat és megtiltja a széthúzást, s különbözőséget a vitát és ezek eszközeit.