A Iszlám kiváló tulajdonságai közé tartozik az is, amit elhozott a testvéri egység elmélyítéséből, amely ezen igaz vallás követőit összeköti. Mivel a lelkek egysége nem valósul meg, s nem erősíthetik egymást csak ha a szívek megnyugvással fordulnak egymás felé.

S nincs nemesebb kötelék mint az Iszlám köteléke a hívők között, s a hit testvérisége a hívők között, ami erősebb mint a vérségi kapcsolat. Hiszen a vérségi, gyermeki kapcsolat csak akkor köti össze az embert ha az törvényes vérségi kapcsolaton nyugszik, ám ez megszakad a hitetlenség által: ha a gyermek hitetlen elszakad a két szülőjétől, vagy ha a két szülő hitetlen, akkor a gyermek szakad el tőlük, s nem örökölnek egymástól.

Jóllehet a vérségi rokonsági kapcsolat mindkét esetben fennáll.

A Magasztos mondta: „Bizony a hívők testvérek.” (Korán 49:10) .

A Magasztos Allah elrendelte a hívők között ezt a testvéri kapcsot, amit nem lehet felülmúlni: „A Próféta inkább közelebb áll a hívőkhöz mint saját maguk, s a feleségei az ő anyjaik.” (Korán 33:6).

Ez a kapcsolat isteni döntés, törvénykezés eredménye, amelynek kötése nem szakad el, amely úgy rendelkezett, hogy a hívők az ő tiszta feleségeinek, az Igazhívők anyjainak a fiaik. Ezt a hívő muzulmánnak kötelessége hinnie, aki ezt tagadja az hitetlen.

Ezt támasztja alá a Küldött – Allah áldja meg – szava is: „én a ti számotokra bizony olyan vagyok mint az apa, aki tanít benneteket…” Ahmad és Abu Dawud jegyezték le.

Vagy: „Mohammed háznépe mind istenfélő.” at-Tabarani jegyezte le.

Szintén ezt támasztja alá az is, amit a Próféta – Allah áldja meg – tett a testvéri kötés kialakítása terén a muzulmánok között, a Muhádzsirok között két-két embert kapcsolt így össze, és a Muhádzsirok és az Anszár között is hasonló testvéri kapcsolatot alakított ki.

És mivel a származással való büszkélkedés és gőg volt a testvéri kötés legnagyobb akadálya az egyének között, a Magasztos így szólt: „Népekké és törzsekké tettünk benneteket, hogy ismerjétek meg egymást.” (Korán 49:13) .

Majd a Magasztos a büszkeség és nemesség formáját így korlátozta, határozta meg: „a legnemesebb közületek Allahnál az, aki a legistenfélőbb közületek.” (Korán 49:13)

S a Magasztos ezt a Túlvilággal kapcsolatban is megerősíti: „s midőn megfúvatik a kürt , nem lesz közöttük azon a napon vérrokonság s nem fogják egymást kérdezgetni.” (Korán 23:101) .

„Nem lesz hasznotokra sem a rokonságotok sem a gyermekeitek a Feltámadás Napján, széjjel választ Ő benneteket. S Allahnak tudomása van arról, amit ti tesztek.” (Korán 60:3) .

S a prófétai hagyományban:

„Hagyjanak fel a népek a büszkélkedéssel apáikkal, akik már meghaltak, hiszen ők már a Pokol tüzelői, vagy ha nem akkor értéktelenebbek lesznek Allah előtt mint a ganajtúró bogár, amely az ürüléket az orrával görgeti Allah bizony levette rólatok a Pogányság Korának hamis gőgjét, s az apákkal való büszkélkedést. Bizony valaki vagy istenfélő hívő, vagy elkárhozandó bűnös. Az emberek Ádám fiai, Ádám pedig porból teremtetett.” Abu Dawud és at-Tirmidi jegyezték le.

„Nem tartozik közénk az, aki a törzsi, rokonsági kapcsolatra hív fel, nem tartozik közénk az, aki ezért harcol, nem tartozik közénk az, aki így hal meg.” Abu Dawud jegyezte le.

Ide tartozik még az is, amiről Huszein bin Abdul Rahman bin Uqba mondott hagyományt az apjától, aki perzsa mawla volt (szerződés, védelem alatt álló nem arab, úgynevezett kliens): részvett a Küldöttel – Allah áldja meg – az Uhudi csatában, ráütött az egyik társító férfira és így szólt: Ezt kapd el, én a perzsa fital vagyok. Ezzel is a népével akart büszkélkedni. Odafordult hozzá a Próféta – Allah áldja meg – és mondta neki:

„Miért nem azt mondtad: Ezt kapd el, én az Anszárhoz tartozó fital férfi vagyok.” Ezzel az Iszlám egységére utalt, s egyben meg is tiltotta neki, hogy a népével, vagy faji kapcsolatával hivalkodjon. A prófétai hagyományban olvashatjuk: „aki egy olyan zászló alatt hadakozik, aminek nem világos a célja vagy a rokonsági kapcsolat miatt mérgelődik, vagy a rokonsági kapcsolat fontosságára hív fel, vagy segíti a törzsi, vérségi kapcsolatot, és megöletik – úgy ez a pogányság, tudatlanság korának megöletés fajtája. Aki pedig kilép ezen vallási közösségemből és becsmérli annak kegyesét, jámborát, vagy bűnösét és nem tartózkodik annak hívőjétől, s nem teljesíti a szerződést, az egyezséget, az nem tartozik hozzám és nekem sincs semmi dolgom vele!” Muszlim jegyezte le.

Hogy ez a testvériesség kívül és belül is megnyilvánuljon az Iszlám megtiltotta a szolgáló és szolgálólány kifejezéseket, s ezen utóbbiak számára is tilos olyat mondani: uram, vagy úrnőm.

A prófétai hagyományban olvashatjuk: „ne mondja egyikőtök se: a szolgám vagy szolgálólányom, s a rab se mondja: uram, vagy úrnőm, a birtokló mondja: legényem, vagy lányom, a birtokolt pedig: gazdám és gazda asszonyom.

Hiszen ti mindannyian birtokoltak vagytok. Az Úr pedig Allah.” Abu Dawud.

Az Iszlám megerősítette a testvériséget a gazda és a szolga között, erről szól a prófétai hagyomány: „a testvéreitek a szolgáitok – a környezetetek, a szolgálóitok – akiket Allah a kezetek alá rendelt…” Ahmad, al-Buhari és Muszlim.

S a muzulmán számára megszeghetetlen szentséget rendelt el, amit mindenkinek tiszteletben kell tartania és nem szabad azt megsértenie.

A prófétai hagyományban találjuk: „minden muzulmán a másik muzulmán számára tilos, a vagyona, a hírneve és a vére, elégséges rossz az egy férfi számára, ha megvetően szól muzulmán testvéréről.” at-Tirmidi.

„minden olyan férfi, aki elhagy egy muzulmán embert olyan helyzetben, ahol az ő sérthetetlenségét sérelem éri, vagy tisztessége csorbát szenved, azt Allah elhagyja az olyan helyen, ahol az ő segítségét reméli.

S ha egy muzulmán férfi segít egy muzulmán férfit ott, ahol annak sérthetetlen jogai és becsülete veszélyben forog, azt Allah is megsegíti, ott ahol az Ő segítségét reméli.” Ahmad és Abu Dawud jegyezték le.

„A muzulmán a muzulmánnak a testvére, nem követ el bűnt vele szemben, s nem hagyja segítség nyújtás nélkül, s az aki testvérének szükségét látja annak Allah is szükségét látja, aki pedig valami csapást elhárít egy muzulmánról, arról Allah is elhárít egy csapást a csapások közül a Feltámadás Napján. S az, aki védelmez egy muzulmánt, azt Allah is védelmezni fogja a Feltámadás Napján.” al-Buhari és Muszlim jegyezték le.

„Addig nem hisz egyikőtök sem, míg ugyanazt nem kívánja testvérének mint saját magának.” al-Buhari és Muszlim jegyezték le.