Az Iszlám jelentése, értelme

Az Iszlám szó jelentése: a Magasztos Allah iránti alázat, s belenyugvás, odaadás a törvényeivel, szabályozásaival szemben.

Az igaz muzulmán mindig Allah – magasztaltassék – parancsa alapján cselekszik, s elkerüli azt, amit Ő megtiltott, s a Törvényeivel szemben alázattal és elfogadással viseltetik, s minden helyzetében, életének minden pillanatában Őt hívja döntőbíróul.

A Magasztos mondta: „De nem, az Uradra! Nem hisznek ők addig, mígnem téged hívnak döntőbíróul abban, amiben vita támadt közöttük. Majd pedig nem éreznek magukban visszásságot azzal kapcsolatban, amit döntöttél, s teljes alázattal vetik magukat alá annak.” (Korán:4:65)

„Midőn a hívők szólíttatnak Allahhoz és a Küldöttéhez, hogy döntsön közöttük, akkor az ő szavuk csupán annyi, hogy azt mondják: halljuk és engedelmeskedünk.” (Korán: 24:51)

Ezen elvek alapján éltek és ténykedtek az első muzulmánok – Allah legyen elégedett velük – ők engedelmeskedtek Allahnak és a Küldöttének úgy a kellemes mint a kellemetlen dolgokban, a nehéz helyzetekben és a könnyű helyzetekben egyaránt, a parancsolatokat elfogadták, hogy teljesíthessék azokat, a törvényi rendelkezéseket tanulmányozták és tudták, hogy aszerint cselekedhessenek.

Akármire is kaptak parancsot azt teljesítették, s bármitől is tiltattak el azt elkerülték. Bármi is érkezett hozzájuk kinyilatkoztatásként Allahtól és a Küldöttétől, annak teljes odaadással és tiszta szívvel vetették alá magukat, s teljesítették az azokban megtalálható követelményeket – alázatos szívvel.

Parancsot kaptak arra, hogy az egyistenhitet kövessék, ők lerombolták a bálványokat és egyedül Allahot szolgálták. Elrendeltetett számukra az ima, megtartották hát azt, parancsot kaptak a zakátra (az alamizsna-adóra) teljesítették azt, vagy parancsot kaptak arra, hogy tartózkodjanak a test és a lélek élvezeteitől a böjt ideje alatt, nos ők tartózkodtak azoktól.

Avagy parancsot kaptak arra, hogy a kivonulást és a zarándoklatot egyedül Allahnak szentelve végezzék el, így tettek.

Esetleg arra, hogy vagyonukkal és életükkel küzdjenek Allah Útján, ők így tettek.

Megtiltatott a számukra a bor élvezete és ivása, kiöntötték!

Megtiltatott a számukra a bűnös parázna életmód, kerülték azt!

Megtiltatott a számukra az uzsora, nem használták azt többé!

Megtiltatott a számukra a szerencsejáték (maysir) megtiltották azt maguknak.

Senki nem keresett ezekre a fent említett dolgokra mentséget, kibúvót, s a parancsolatok teljesítésében és a tiltások betartásában nem találtak elviselhetetlen nehézséget.

Allah Küldötte – Allah áldja meg – egyszer egy férfi kezén látott egy arany gyűrűt, lehúzta azt és eldobta, s így szólt: A Tűz parazsára vágyakozik akárki is közületek, s azt a kezébe is veszi!

Miután Allah Küldötte – Allah áldja meg – elment, azt mondták a férfinak: vedd fel a gyűrűdet, s húzz hasznot belőle!

Ő így felelt: Allahra mondom, nem veszem azt fel! Hiszen Allah Küldötte – Allah áldja meg – már eldobta azt!

Az Uhud-i csata napján egy asszony sietve közeledett, s már majdnem meglátta a csatában megölteket. Allah Küldötte nem akarta, hogy ez az asszony meglássa azokat, s mondta: az asszonyt, az asszonyt!

Az-Zubayr bin al-Awamm mondta: jól megfigyeltem és azt láttam, hogy ez az anyám, Safiyya, akinek a tudomására jutott, hogy a társítók megölték a testvérét Hamzát – Allah legyen elégedett vele – s meg is csonkították, s az asszony látni szerette volna őt.

Az-Zubayr mondta: sietve igyekeztem hozzá, s megragadtam mielőtt még elérhetett volna a megöltekhez, s sírva verte a mellemet és eltaszított – hiszen ő erős asszony volt – s így szólt: távozz tőlem! Most nincs itt helyed!

Ekkor mondtam neki: Allah Küldötte – Allah áldja meg – megparancsolta neked, hogy ne menj el. Erre ő megállt.

Kab bin Malik és két társa lemaradt a Gazwat al-Uszra nevű portyáról és a Próféta – Allah áldja meg – megtiltotta a muzulmánoknak, hogy beszéljenek velük, s így negyven napig senki sem szólt hozzájuk.

Ezen negyven nap után megparancsolta nekik, hogy tartózkodjanak az asszonyaiktól, s ők tíz napig elhúzódtak az asszonyaiktól, s így ötven napig távol tartottak szeretett muzulmán testvéreiktől, s ez nagyon nehéz és nyomasztó volt a számukra lelkük nagyon nehezen viselte ezt, míg nem Allah kiengesztelődve fordult feléjük, ami őket igen nagy örömmel töltötte el, s a muzulmánok velük együtt örvendeztek, azt követően már beszélgettek velük és üdvözölték őket.

Ilyen volt az első muzulmánok viszonyulása a Magasztos Allah parancsolataihoz, s az Ő Küldöttének – Allah áldja meg – parancsolataihoz.

Az Iszlámot teljes és tökéletes módon élték meg és annak érett gyümölcseit élvezhették.

S így egy kegyes és istenfélő, jámbor muzulmán társadalom emelkedett ki, s az Iszlám a maga teljességében jelent meg általuk, s ezen korai korok emberei magasra emelték az iszlám zászlaját, s így az Iszlám Napja az egész világot beragyogta.