Az emberek helyzete az Iszlám előtt


A keresztény időszámítás hatodik századában az emberek tudatlanságban és tévelygésben éltek. A Könyv Népe elferdítette és kiforgatta Allah szavát, s elfeledték az Ő Küldötteinek tanítását. Allahnak pedig társat, feleséget és gyermeket tulajdonítottak, igen nagy tévelygésben bolyongtak. A vak bálványimádás mély gyökereket eresztett, meghonosodott a Föld igen sok táján. A perzsák a tüzet imádták, az indiaiak a tehenet istenítették, s Afrika ismeretlen még fel nem fedezett területein az emberek szinte állati szinten éltek, semmiféle ismeretük nem volt a vallásról, semmilyen kapcsolatuk nem volt a prófétasággal, s nem volt vezetőjük, irányítójuk, aki a helyes és Egyenes Utat megmutatta volna nekik.

Az arabok nagytöbbsége is letért Ábrahám vallásáról, s a bálványimádás és a társítás mély mocsarába merültek el, bálványokat, fétiseket imádtak, áldozati szobrokat faragtak és jósnyilakat használtak, hogy közelebb kerülhessenek hozzájuk.

Lányaikat élve eltemették félve a szégyentől, gyermekeiket megölték félve a szegénységtől, az erős ítélkezhetett a gyenge fölött, az embereket megosztották: voltak az egyszerű közemberek és voltak az előkelők.

Egymással harcban álló, egymást gyilkoló törzsek éltek egymással szemben, igen gyakran harcok, viszályok robbantak ki közöttük, minden pillanatban a harc szikrája kipattanhatott közöttük, szívük megtelt gyűlölettel és szidalmakat szórtak egymás fejére.

Az emberiség ekkor látta a legnagyobb szükségét annak, hogy egy küldött kivezesse és megmentse őket a tévelygés mélységesen mély szakadékából, hogy kivezesse őket a tudatlanság sötétségeiből, s megvilágítsa nekik a jó és a tiszta élet útját, s hogy kapcsolatot teremtsen az Urukkal – magasztaltassék.

 

Allah, a Tudós és Bölcs, elküldte és küldetéssel bízta meg a Próféták pecsétjét, a próféták sorát lezáró kegyes küldöttét, a mi példaképünket Mohammedet – Allah áldja meg – az ő küldetését az egész emberiség számára rendelte el. S kiválasztotta őt az arabok közül, jóllehet az egy írástudatlan nép volt, semmilyen ismeretük nem volt a tudásról, s előzőleg sem rendelkeztek semmilyen kinyilatkoztatott könyvvel. S a Magasztos azzal a keggyel fordult feléjük, hogy küldetéssel ruházta fel hozzájuk szólóan egyik közülük való emberüket, s mondta a Magasztos:

“Ő az, aki elküldte az írástudatlanok közé, küldetéssel, egy közülük való küldöttet, hogy recitálja nekik az Ő jeleit és megtisztítsa őket, s tanítsa nekik a Könyvet és a Bölcsességet, hiszen a korábbiakban ők világos tévelygésben voltak.” (A Péntek c. szúra, 2. vers)

A Magasztos Allah ezen kegyes Küldött küldetését az egész emberiség számára rendelte el, az egész emberiség számára érvényes:

“az emberek mindegyikéhez küldtünk téged.” (Korán, 34: 28)

Így tehát a mi Prófétánk Mohammed a Próféták pecsétje, s az ő törvénykezése a törvénykezések lezárása, amely minden időben és minden helyen érvényes!

Ennek törvényei, rendelkezései a hívők érdekeit a Feltámadás Napjáig magukban hordozzák és szem előtt tartják.