Az Iszlám az egyenlőség és az igazságosság vallása

Az Iszlám kiváló tulajdonságai közé tartozik: az igazságosságra és az egyenlőségre való felhívása.

A Magasztos Allah mondta: „S ha mondtok valamit, legyetek igazságosak, még ha egy rokonról legyen is szó…” (Korán 6:152)

„Allah bizony az igazságosságot és a kegyes, helyes cselekedetet parancsolja meg…” (Korán 16:90)

„A legkegyesebb közületek Allahnál az, amelyikőtök a legistenfélőbb közületek…” (Korán 49:13)

Allah Küldötte – Allah áldja meg – a Tisriq középső napján beszédet mondott az emberek előtt és így szólt: „Ó Emberek! Az Uratok egy! S az arabnak nincs előkelőbb helye a nem arabbal szemben, sem pedig a nem arabnak az arabbal szemben, sem a vörösnek a feketével szemben, sem pedig a feketének a vörössel szemben – hiszen a ti atyátok egyetlen! – csupán az istenfélelem terén lehet különbség, bizony a legkegyesebb közületek az Allahnál, aki a legistenfélőbb közületek. Vajon tovább adtam-e?” Mondták: igen! ó Allah Küldötte. A jelenlévő adja tovább a távollévőnek. – felelte.

Vagy a prófétai hagyományban: „a Qurays törzset foglalkoztatta egy Mahzum törzsbeli asszony esete, aki lopott. S maguk között azon tanakodtak, ki fog beszélni róla Allah Küldöttével – Allah áldja meg.

Azt mondták: ezt nem meri megtenni csak Oszáma bin Zayd, Allah Küldöttének – Allah áldja meg – kedves embere, s kedves emberének fia.

Oszáma beszélt vele, s a Allah Küldötte – Allah áldja meg – azt mondta: Te közben akarsz járni Allah egyik törvénykezésével kapcsolatban?

Majd felállt és beszédet mondott: Bizony elpusztultak azok, akik előttetek voltak, mivel ők ha gazdag és előkelő lopott közülük, akkor azt hagyták, ám ha a szegény és gyenge lopott, akkor a törvény szigorát alkalmazták vele szemben, ó Allah szolgája! Ha Fatima, Muhammad lánya lopna, akkor is levágatnám a kezét…” al-Buhari és Muszlim.

Ezért mondható, hogy a gyengék és a szegények sokkal előrébbvalók az Iszlám számára.

Vagy abban a hagyományban, amelyben Abu Szufyánt felszólította Hiraql, Bizánc császára, hogy beszéljen neki Allah Küldöttéről. – Allah áldja meg. – „S kik követik őt? Az emberek elökelöi, vagy inkább a szegények?

Inkább a gyengék – felelte Abu Szufyán.

Hiraql így szólt: Ők a küldöttek követői.” al-Buhari.

A kegyes Elődök életében és viselkedésében ragyogó történeteket találhatunk a teljes igazságosságról és az igaz egyenlőségről: „Az Igazhívők Ura, Omár bin al-Hattáb bement egy férfival, Medina bírájához, Zayd bin Tabit-hoz, hogy ítélkezzen kettejük között. Ekkor Zayd az Omár iránti tiszteletből feláll és mondta: ide-ide, ülj, ó Igazhívők Ura!

Ez az első igazságtalanság az ítélkezésedben – mondta Omár. S még hozzátette: inkább ide ülök a perestársam mellé.

Miután végetért az ülés kimentek és mondta neki: Allahra mondom, Zayd addig nem lesz otthonos és igazságos az ítélkezésben míg a szemében nem lesz Omár és a leggyengébb muzulmán egyforma!”

Egy nap Ali ült le melléje, s bement egy zsidó, aki valamivel vádolta Alit. Omár mondta: állj fel al-Haszan apja! (ez Ali kunya neve) s ülj oda a perestársad mellé! Ali felállt és az arca színe megváltozott.

Miután vége lett az ülésnek, s kiment a zsidó férfi, Omár megkérdezte: Ali, mi az oka az arcod szinevéltozásának, vajon azt nem szereted, ó al-Hasan apja, hogy a perestársad mellé kellett ülnöd?

Mondta: Ó Igazhívők Ura! Az bántott engem, hogy a kunya nevemen neveztél a birálkodáskor, s azt mondtad: al-Haszan apja. Azt kellett volna mondanod: Állj fel Ali! Omárt ez örömmel töltötte el, odament hozzá és megcsókolta a fejét és mondta: Apámra és anyámra mondom! Ti bizony Allah Küldöttének a háza népe vagytok, tőletek jött el hozzánk a jó!

Gabal bin al-Ayham muzulmánná lett, ő volt az utolsó Gassanida király, elment Mekkába a zarándoklatot elvégzendő, s miközben a Kába körüli körjáratot végezte, egy beduin férfi rálépett a köpenyére, ez nagyon bosszantotta Gabalat. S arcul ütötte a beduint, s megsértette a szemét. A beduin elpanaszolta ezt Omár bin al-Hattab-nak, az Igazhívők Urának. Omár hívatta Gabalat és megkérdezte a történtekről, az pedig beismerte. Omár pedig mondta: vagy kiengeszteled, vagy pedig ő is ugyanúgy arcul csap ahogyan te tetted. Gabala nagyon rosszalta ezt a döntést, s mondta: Ó Igazhívők ura! Én király vagyok ő pedig csak közember.

Az Iszlám egyenlővé tett benneteket – felelte Omár.

Gabal egy kis időt kért, amit meg is kapott, majd ezt követően titokban kiosont és elmenekült Mekkából.

Amr bin al-Asz Egyiptom kormányzója volt, azt követően, hogy Omár bin al-Hattab idején Egyiptom meghódíttatott.

Egy alkalommal egyik fia résztvett egy lóversenyben a többi lovassal, s ő mindig kiválóan szerepelt a lovasversenyeken, és nem szokta meg, hogy legyőzzék. Ám most egy beduin megelőzte, erre ő a botjával megütötte. És mondta: ez a tiéd, én a legkegyesebbek fia vagyok!

A beduin elment Medinába és elpanaszolta az esetét Omárnak. Omár levelet írt helytartójának Amr bin Al-Asznak és magaelé rendelte őt is és a fiát is. El is indultak Medinába, az Igazhívők Fejedelme elé álltak és a fia beismerte az elkövetett bűnét.

Ekkor Omár egy botot adott a sértett beduin kezébe és mondta: üsd meg a legkegyesebbek fiát! S meg is tette s így elégtételt nyert.

Omár pedig mondta: hiszen csak az apjában bízva ütött meg téged. Mondta: Ó Igazhívők Fejedelme, már megütöttem azt, aki megütött engem.

Omár pedig figyelmeztette a helytartóját és fiát nehogy megint valami ilyet csináljanak, s elmondta nekik a híres mondását: Az embereket szolga sorba akarjátok taszítani, holott az anyjuk szabadnak szülte őket.

Megérkezett Yemenből a köpenyeket szállító karaván, s Omár szétosztotta azokat a muzulmánok között, egyesével. Ám Omár két köpenyben lépett ki, hogy beszédet mondjon az emberek előtt. S mondta: Hallgassátok és engedelmeskedjetek! Felállt egy beduin és mondta: Allahra, nem hallgatunk, Allahra nem hallgatunk. Szétosztottad az emberek között a köpenyeket egyesével, mindenkinek egyet adtál, s te két köpenyben jössz az emberek elé. Omár pedig mondta: Elhamarkodottan szólsz ellenem. Hol van a fiam Abdullah? Itt vagyok, Igazhívők fejedelme – szólt a fia. Kié e két köpeny közül az egyik? – kérdezte. Az enyém, ó Igazhívők Fejedelme – felelte a fia. Omár pedig így szólt a beduinhoz: Én csak kölcsönkértem a fiamtól Abdullahtól, hogy a másik köpenyt a sajátommal mint „hulla” ruházat viselhessem. A beduin pedig ezt felelte: most már a tiéd az odafigyelésünk és az engedelmességünk.

Midőn Halid bin al-Walid egyezkedett Himsz népvel a gizya-fejadó begyűjtéséről, összegyűjtéséről, hallotta, hogy egy csoport a bizánciak közül arra szövetkezett, hogy megakadályozzák, avagy hatalmukba kerítsék.

Félve, hogy ezt nem tudja megakadályozni és nem tudja megőrizni a Himsz népével kötött szerződést, egybegyűjtötte a város nagyjait és visszaadta nekik a javaikat és mondta: ha Allah megsegít bennünket, úgy maradunk a szerződésünk mellet, ha nem pedig íme javaitok, most visszaadjuk azt nektek.

Himsz népe nagyon elcsodálkozott ezen az igazságosságon és becsületességen és azt mondták: Allahra mondjuk, a mi nagyjaink nemhogy nem adják vissza, hanem még inkább többet kérnek. S ők így a muzulmánok sikeréért fohászkodtak.