Az Iszlám kiváló tulajdonságai közé tartozik: amit a lelkekbe ültetett a szervezettség, az engedelmesség és a rend szeretetéből, s a törvénykezése révén erre nevelte a muzulmánokat, hogy társadalmuk boldoguljon s életük egy egyedien nagyszerű élet megnyilvánulása legyen.

Az Iszlám az istenszolgálatokat meghatározott időben rendelte el, amiket mindig a saját idejükben kell teljesíteni, s nem szabad azokat áthágni. A Magasztos Allah mondta az imáról: „az ima a hívők számára időben megszabott előírás…” (Korán 4:103)

Az ima egyik feltétele az idejének az bekövetkezése, nem lehet azt sem előrehozni, sem pedig az idejét követően késve teljesíteni, ez nagy bűn lenne. Az Iszlám elrendelte a muzulmánok számára, hogy imájuk során közösségben legyenek, s legyenek a mecsetjeikben, egy imámot követve, mégha több ezren is vannak, s akkor mondjanak „Allah akbar-t” mikor az imám mondja, meghajlanak ha meghajol, felemelkednek ha ő is felemelkedik, s leborulnak ha leborul, sem szavaikkal sem tetteikkel nem előzik meg az ima vezetőjét.

Milyen csodálatos az ima istenszolgálatának, amely a szervezettség és a rend talaján áll!

A Magasztos mondta a böjtről: „Ó ti, akik hisztek! Megíratott a számotokra a böjt, ahogyan megíratott azok számára is, akik előttetek voltak. Talán istenfélők lesztek. Bizonyos számú napig…” (Korán 2:183)

Egészen a Magasztos szaváig: „Ramadan hónap, amelyben lebocsáttatott a Korán…” (Korán 2:185)

Tehát a böjt a muzulmánok számára ebben a hónapban történik, sem előtte sem pedig utána.

S ha böjtölnek, éjjelente megengedett a számukra az evés és az ivás és a többi böjttörési dolog, ám nappalaik során ez tilalmas a számukra. „Egyetek és igyatok, egészen addig míg meg nem tudtok különböztetni egy fehér cérnaszálat egy fekete cérnaszáltól hajnalban, ezt követően teljesítsétek a böjtöt, az éjszakáig…” (Korán 2:187) A muzulmánok tehát (Ramadan) éjjelein ehetnek és ihatnak, ám ha beköszönt a hajnal egy emberként tartózkodnak az evéstől és ivástól, s ha lemegy a nap egy emberként törik meg a böjtöt. Milyen csodálatos istenszolgálat a böjt, amely a szervezettségre és a rendre támaszkodik.

Az Iszlám elrendelte továbbá a zakátot, a szegényadót a javakból, ha annak nagysága eléri a megkívánt mennyiséget, s már egy évig egyben volt. Továbbá vonatkozik ez a termelt javakra és gyümölcsökre is az aratásukkor. Ez nem más mint egy rész a vagyonból, amit a tehetősek adnak meghatározott mennyiségben, és szabott rend szerint, ám ha ezt elmulasztják bűnt követnek el.

Az Iszlám elrendelte továbbá a zarándoklatot, mindenki számára, aki képes rá, életében egyszer; meghatározott időben, minden évben történik a zarándoklat: „a zarándoklat meghatározott hónapokban van…” (Korán 2:197)

A zarándoklat az ihrám felvételével kezdődik a meghatározott és kijelölt helyen, nem megengedett a zarándok számára, hogy ihram nélkül ezen a helyen túllépjen.

Az Iszlám tilalmakat rendelt el a zarándok számára a zarándoklata során, ezeket az ihram tilalmainak nevezzük (mahzuratu-l-ihram), ezt tehát a zarándok nem teheti meg mindaddig míg rajta van az ihram: illatosítás, a szokásos varrott ruha viselése, hajvágás, körmök levágása, míg a zarándok a megszentelt állapotban van ezeket kerülnie kell, s csak azután teheti meg ezeket miután már átvetette az ihramot, teljesítette a zarándoklat ceremóniáit.

Az Iszlám megparancsolta a zarándokoknak, hogy Arafah hegyén „állást” végezzen a Zarándoklati Hónap, 9.napjának delelőjének pillanatától kezdődően. S ezt az „állást” a maga megszabott idejében a zarándoklat legkiemelkedőbb részévé tette. Ha valaki ezt megteszi a 9.nap delétől, az áldozat vágás napjának hajnaláig, az teljesítette a zarándoklatot, aki ezt elmulasztja érvénytelen a zarándoklata.

Az Iszlám elrendelte a zarándok számára az áldozat Napján a sátán megkövezését és a Ayyam al-Tiszriq idején, meghatározott időszakokban, meghatározott számú kavicsdarabbal, s elrendelte a kődobálás bizonyos rendszerűségét is, aki késlekedik az, bűnt követ el.

Elrendelte a muzulmánok számára továbbá azt is, hogy egymás mellé sorakozzanak fel, egymást támogatva, hasonló álláspontot képviselve, elkerülve így a széthúzást, ellenségeskedést, nézetkülönbséget. A Magasztos Allah mondta: „mindannyian Allah kötelékébe kapaszkodjatok és ne szakadjatok csoportokra…” (Korán 3:103)

A prófétai hagyományban: „Allah keze a gyülekezettel van.” at-Tirmidi.

A Magasztos Allah mondta: „ne vitázzatok egymással, nehogy elbátortalanodjatok és elhagyjon benneteket erőtök…” (Korán 8:46)

Az Iszlám a párkapcsolatokat is szervezetté tette, s mindkét házastárs számára jogokat és kötelességeket rendelt el. A család vezetését a férfira bízta, ezek megszervezése, elrendezése, család irányítása boldogságba vezeti a családot, s a család boldogulása a társadalom boldogulása.

Az Iszlám a vezető és a beosztott, az alattvaló szervezetét és kapcsolatát is rendszerbe foglalta. S megparancsolta a vezetőknek történő engedelmességet, mindaddig míg ez nem jár, nem vezet engedetlenséghez, Allahhal szemben. A Magasztos Allah mondta: „Ó ti, akik hisztek, engedelmeskedjetek Allahnak és Engedelmeskedjetek a Küldöttnek, s a dolgok irányítóinak közületek…” (Korán 4:59)

A prófétai hagyományban: „a muzulmán ember kötelessége az odafigyelés, a meghallgatás és az engedelmesség, akár szereti, akár nem, abban is, ami tetszik neki, és abban is, ami nem, kivéve akkor ha engedetlenségre szól a parancs, mivel ekkor nem tartozik sem meghallgatással, sem engedelmességgel. ” Muszlim jegyezte le.

Abu Bakr kalifa megkérte Oszáma bin Zaydot, az induló sereg parancsnokát, hogy engedje Omárt ottmaradni nála, hogy belátásával segítse a dolgokat és tekintsen el attól, hogy vele menjen. Erre Oszáma otthagyta Omárt. Halid bin al-Walid és Abu Ubayda együtt vezették a muzulmánok seregét a Yarmuknál Abu Bakr kalifasága idején, ám miután Abu Bakr meghalt, s a kalifai cím Omár bin al-Hattábra szállt, ő pedig írt Halidnak egy levelet, amiben megparancsolta neki, hogy mondjon le a vezetésről. S engedje azt át Abu Ubaydának. Miután megérkezett hozzá a levéllel, elolvasta, s üdvözölte őt, mint katona üdvőzli a vezetőjét és azt mondta: Nálam nem számít különbségnek az, hogy vezető vagyok a muzulmánok seregében, vagy katona, eddig én parancsoltam neked és te engedelmeskedtél, most te parancsolsz nekem és én engedelmeskedem.

Miután Omár bin Abdulazíz hatalomra került, s reászállt a kalifai cím, és elhíresült az igazságossága, ezt követően Szamarqand népe levelet írt neki amelyben ezt mondják: a muzulmán sereg midőn meghódította a városukat nem adott nekik három nap haladékot.

Ar-Rasid kalifa írt a helytartójának Szamarqandba, s megparancsolta, hogy ebben az ügyben az ott tartózkodó muzulmán qádihoz forduljanak jogorvoslatért, s az ő döntését vegyék alapul.

A muzulmánok qádija pedig úgy döntött: a muzulmánoknak ki kell vonulniuk Szamarqandból, egészen messze attól, majd vissza kell térniük, s felszólítani Szamarqand népét az Iszlámra, ha elfogadják, rendben van, ám ha nem a gizyát, a fejadót ki lehet vetni rájuk, s ha három nap haladékot kapnak, jól van, ám ha megtagadják akkor harc lesz.

S miután látták, hogy a muzulmán kalifa a qádihoz rendelte az ügyet, az pedig, úgy rendelkezett, hogy a muzulmánok vonuljanak ki a már elfoglalt városból, elfogadták a muzulmánok döntési rendszerét, s nem kényszeríttették őket a kivonulásra, sem pedig arra, hogy még egyszer eléjük terjesszék az Iszlámot.

Hála legyen Allahnak, aki a könyörület és az igazságosság, a szervezettség és a rend vallását adta nekünk.