Az Iszlám tudás és tett együttes vallása

Allah megteremtette az embert, s az semmit sem tudott. „Allah előhoz benneteket anyáitok testéből, úgy, hogy (akkor) semmit sem tudtok” (Korán, 16:78)

S Allah azzal a keggyel látta el az embert, amit tanított neki és mondta a Magasztos: „Tanította az embert arra, amit nem tudott” (Korán, 96:5) „megteremtette az embert és megtanította neki a világos beszédet” (Korán, 55:3-4.)

Az Iszlám vágyat ébreszt a tudás iránt, hiszen a Magasztos mondta: „Mondd: vajon egyenlőek-e azok, akik tudnak és azok, akik nem tudnak?” (Korán, 39:9)

„Bizony a tudással bírók félik Allahot az Ő szolgái közül” (Korán, 35:28)

Vagy a Prófétai hagyományban: „akivel Allah jót akar tenni azt jártassá teszi a vallásban” al-Buhari és Muszlim jegyezték le.

„Aki olyan utat jár be, amelyen tudást keres, annak Allah megkönnyíti az Utat a Paradicsomba, s az angyalok leterítik szárnyaikat a tudás keresője előtt, elégedettségük azzal, amit ő csinál.” Abu Dawud jegyezte le.

Ezt követően az Iszlám a tudás terjesztésére buzdít: A prófétai hagyományban olvashatjuk: „a legjobb köztetek az, aki megtanulja a Koránt majd tanítani kezdi.” al-Buhari jegyezte le.

„Ha meghal az ember minden cselekedete megszakad, kivéve három dolgot: működésben lévő adománya, vagy olyan tudás, ami hasznos, vagy kegyes gyermek, aki érte fohászkodik.” Muslim jegyezte le.

Így tehát az Iszlám arra ösztönzi a muzulmánokat, hogy hordozzák a tudás zászlaját évszázadokon át, s tanítsák a világot – főként annak második tudatlanság korában – tanítsák meg a világnak az Igaz Vezetés hagyományait, amely elvezet az Egyenes Útra.

A tudás és a tanuló illemtanából

A tudás legnagyobb jelentősége abban rejlik, hogy a tudós, a tudással bíró a tudása által úgy cselekszik, hogy követendő, kegyes és jóravaló példaként szolgáljon az emberek számára, s hogy a tudását egyedül és kizárólag a Magasztos Allah szolgálatának rendeli alá.

A Magasztos mondta: „vajon az embereknek megparancsoljátok a jámborságot, ám magatokról megfeledkeztek, holott ti recitáljátok a Könyvet, hát nem fogjátok fel ésszel?” (Korán 2:44)

„Ó ti, akik hisztek! Miért mondjátok azt, amit nem tesztek? Nagy haragvássá duzzad ez Allahnál, ha azt mondjátok, amit nem tesztek.” (Korán 61:2-3)

És a prófétai hagyományban: „aki olyan tudást tanul, tudásra tesz szert, ami által Allah tetszését kellene keresni, ám ő csak vagyon szerzés céljából teszi, az a Feltámadás Napján nem fogja érezni a Paradicsom illatát.” (Abu Dawud jegyezte le.)

A tudás fajtái

A tudás lehet egyéni kötelesség, vagy közösségi, társadalmi kötelezettség. Az egyéni kötelesség az nem más, ami kötelező minden felnőtt, beszámítható, döntőképes egyénre nézve. Ilyenek tartoznak ide: a helyes egészséges hitvallás, dogmatikai tantételek ismerete, amiben hinni kell, s a kötelezően elrendelt dolgok és istenszolgálatok ismerete, s azon dolgok ismerete, amelyek elhagyandók, kerülendők, ilyenek a tiltások és a bűnös dolgok.

A közösségi kötelesség: az olyan kötelesség, ami ha egyes beszámítható, döntőképes egyének elvégzik azt, akkor a többiekről leesik annak terhe.

Ide tartoznak olyan dolgok, amik az evilági boldogulást szolgálják: számolás, mérnökség, orvoslás, nyelvtudás, írás, kémia, csillagászat, s a többi természettudományi ágak, s a mesterségek ismerete mint a földművelés, szövés fonás, varrás, kovácsmesterség, ácsmunka, fegyver készítés, s a harcmuvészet.

Az Iszlám tehát a tudás és a tett együttes vallása, az evilági és a túlvilági boldogulás vallása.